Anyai nagyanyám készítette mindig, nálunk savanyú mártás néven futott, de biztosan van "rendes" neve is. Nagyanyám gyöngytyúkból főzte, de a sváb doktor felesége, akitől tanulta, disznóhúsból. A háború végén az oroszok elhurcolták a doktort, ott maradt a családja védtelenül, nagyanyámék istápolták őket, hiszen egy falusi gazdaságban mindig akad elég étel még néhány szájnak, csak emberség kérdése. S hogy az élet azért furcsa tud lenni, a doktor évek múlva hazajött, sikerült életben maradnia, de addigra már az én nagyszüleim váltak az új rendszer páriáivá, lesöpört padlás, többszörösen kivetett adó, börtön azért mert csak... S mikor pici lányként az anyukám fertőző májgyulladást kapott, hát nem élte volna túl, ha nincs a doktor, aki éjt-nappalt virrasztott az ágya mellett és hozta a gyógyszert, amit a nagyszüleim akkoriban nem tudtak volna se megszerezni, se megfizetni.
1 kilónyi felkockázott csontos csirkehúshoz számolva pörkölt alapot készítünk jókora fej hagymából, de 2/3 annyi pirospaprikával, mint egyébként tennénk. Hozzáadjuk a feldarabolt húst, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje és adunk hozzá 3-4 babérlevelet. Amikor megfőtt, 1 púpozott evőkanál rántással berántjuk majd 1 nagy pohár (4 dl) tejföllel és szükség szerint kevés liszttel behabarjuk. A mártásnak sűrűnek kell lennie, hogy bevonja a tésztát. Ízlés szerint sózzuk és miután lezártuk alatta a lángot, 1-2 evőkanálnyi citromlét adunk hozzá, amitől kellemesen pikáns lesz az íze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése