Chitra Banerjee Divakaruni

Gyerekkorom óta elbűvölt India. A varázslatos, a mesés, a csodás. Álmom, vágyam volt, hogy eljussak oda. Minden könyvet elolvastam, amit csak találtam róla, a Bengáli tűztől a Mahabharata-ig. Aztán pár éve végre sikerült és majdnem egy hónapot töltöttünk kint, utazgattunk, saját magam szerveztem meg mindent. Egyrészről rettenetes csalódás volt, másrészről életre szóló élmény. Nagyon sok finom ételt ettünk, életem legfinomabb paradicsomlevesét például fokhagymás naan-nal és a létező legrosszabb magyar gulyást, amit csak azért rendeltünk, mert szerepelt az étlapon és nem lehetett nem rendelni, már csak poénból se.
De ez egy hosszú történet és most nem erről akarok írni.
Hanem az egyik kedvenc írónőmről, Chitra Banerjee Divakaruniról. A fűszermestesternő című filmet biztosan sokan látták, a könyvet is talán olvasták. (A könyv ezerszer jobb, a filmben pont a lényegét vesztette el.) Számomra óriási élmény volt a Mistress of Spices, teljesen véletlenül vettem meg és szinte egyhuzamban kiolvastam, nőkről és nőknek szól szerelemről, önfeláldozásról, csalódásról és annyi minden másról. Éppen életem egy nehéz időszakában olvastam és Raven alakja különös jelentőséggel bírt számomra.  Ezután tudatosan kerestem a könyveit, a Sister of My Heart (talán már magyarul is megjelent) és folytatása, a The Vine of Desire két lányról szól, akik testvérként nőnek fel Indiában majd az életük a későbbiekben is összefonódik, amíg végül mindketten képesek kitörni a hagyományok béklyójából és teljes és önálló életet élhetnek. Beszippant a kalkuttai ház, ott vagyok én is az árnyas terasz egy sarkában, hallgatom a beszélgetéseket, érzem a mustárolajban sülő luchi illatát. Két reményekkel, álmokkal teli fiatal lány, annyi mindent várnak az élettől; és két fájdalommal, meghaló reményekkel teli élet, míg végre ismét egymásra találnak.

Chitra Amerikában él, minden könyvében jelen vannak a két kultúra különbözősége miatti konfliktusok. A legkiélezettebben talán a Queen of Dreems-ben jelenik meg, de a könyvnek számos rétege van. Egyrészt ott van a válást, a férje hűtlenségét feldolgozni nem tudó Rakhi, édesanyja, aki titkos képességgel rendelkezik, olvas az álmokba, de a szerelmért elhagyta hivatását, hogy aztán a szerelmet áldozza fel az álmokért, de ott van a családias kis kávézó, amit a szomszédban nyílt fémes-fényes modern kávéház kiszorít a piacról és végül ott van a szeptember 11 utáni Amerika, amikor mindenki, akinek a bőre nem fehér, hirtelen ellenségnek és terroristának minősül.
Olyan gondolatokat, érzéseket, hangulatokat önt szavakba és ébreszt fel, amikről az ember tudja, hogy valahol benne is ott vannak, de elásta jó mélyre, pedig nem ez a megoldás.