Baltikumi utazás

Régi álmom valósult meg az idén, 2 hetet töltöttünk a balti államokban és útközben 1 napot Krakkóban. Sajnos az utak rossz minősége miatt az amúgy nem lehetetlen távolságok megtételéhez sok időre van szükség, A Tallin - Budapest közötti 1700 km-t  - ami normális autópályákon akár 1 jó hosszú nap alatt is lenyomható - 2 nap alatt tettük meg, igaz, hogy útközben megálltunk aludni, de első nap 13 órát vezettünk megállás nélkül (csak technikai szünetekkel), a második napon 14-et. A Varsót Tallinnal összekötő Via Baltica végig kétsávos út, lengyel területen a forgalom is nagyon erős és rengeteg az útépítés.

Röviden összefoglalva a háziasszony szemszögéből: Tisztaság van és rend...
Mindhárom országban sokkal nagyobb a választék a boltokban és ami a legszomorúbb, messze jobb minőségűek a termékek. A legutolsó kis litván falu boltjában is válogathat az ember 20-25-30 és 40(!!) %-os tejföl, számtalan fajta túró (a kedvencünk a köményes előrecsomagolt túró volt), sajt és egyéb tejtermék között. Hogy csak a túró rudit említsem, legalább 20 féle van, nincsenek túlédesítve, van gesztenyés, mákos, vaníliás, mindenféle gyümölcsös, csokis, egyik finomabb mint a másik. Vagy a krémtúró, mazsolás és vaníliás, olyan mint nálunk régen és nem, nincs lisztes íze.
A pékárú külön élmény, finomabbnál finomabb kenyerek a csokoládébarnától a fehérig minden változatban, magokkal és anélkül. A felvágottak is finomak, nincs konstans mosópor ízük (én a legtöbb itthoni felvágottnak szappanos utóízét érzem), Észtországban végre olyan szafaládét tettünk, ami nem durran ki, nem dagad fel gusztustalan péppé és nem érezni a csontszilánkot benne. És még szappanos utóíze sincs....
A gyümölcsös pultokon korrektül feliratozzák a különféle narancsfajtákat például és a Klementina az Klementina.
A halakról pedig ne is beszéljünk, elképesztő változatosságban vannak a különböző halból készült termékek, sózott, füstölt, olajos, konzervek, üveges, frissen pácolt, szóval ami szem-szájnak ingere.
És az árak ezek után: Litvánia és Lettország mint nálunk, talán kicsit olcsóbb. Észtország a legdrágább a 3 közül, de az sem drágább mint nálunk. Lengyelország pedig kifejezetten olcsó.

Igyekeztünk a helyi jellegzetességeket megkóstolni, ez nem volt mindig zökkenőmentes, de szerencsére Kaunasban a litván ismerősöktől kaptunk ajándékba 2 kis üveg litván rettenetest, ami az út során életmentőnek bizonyult, különösen a a sózott heringből készült sült hering és a litván (rettenetesen büdös) krumplis hurka (vederai) járt volna katasztrofális következményekkel, bár igazság szerint már első nap elintéztem a gyomrom a lengyel sült káposztás véreshurkával...
Mondjuk  a balti államok nem a konyhaművészetükről híresek, a burgonya az alap és az észteknél még a kenyér. Húsok közül a csirke és a sertés, meg persze  halak.
A gomba külön kérdés, nemzeti sportként űzik a gombaszedést, az út mellett mindenhol parkoló autók és az emberek kocognak be az erődbe. Főleg vargányát és róka gombát láttunk, sokan árulják az út mellet a frissen szedett gombát. Viszont az éttermek menüjén nincsenek gombás ételek, vagy ha van, akkor is legfeljebb gombaszósz formájában. A boltokban viszont rengeteg marinált gombát kapni, egy helyen Rigában meg is kóstoltuk és finom (más, mint a lengyel marinált gomba, amit nem szeretünk).
Végül de nem utolsósorban: kaptunk igazi zöldes színű orosz mustárt is, erős, már az illatától is könnybe lábad az ember szeme :))